Az előadó egy rendkívüli, saját maga által végzett zenei kutatás tapasztalatait mutatja be: ötven év legnépszerűbb slágereiben vizsgálja a chord loopok, vagyis az akkordhurkok jelentőségét és szerepét. A felmérés során 500 dalból igyekezett mintákat gyűjteni, hogy bizonyítsa, ezek a zenei elemek jóval elterjedtebbek és meghatározóbbak a popzenében, mint ahogy azt a zeneelméleti szakirodalom tárgyalja.
Érdekes kérdéseket vet fel a harmóniák működéséről: milyen módokon kapcsolódnak egymáshoz az akkordok, hogyan teremt lendületet vagy stabilitást egy-egy akkordmenet, miként befolyásolja mindezt a dallam eltávolodása a harmóniától. Példákon keresztül elemzi a chord loopok kontúrját (azaz a mozgás irányát és erejét), valamint az úgynevezett „anchoring” mechanizmusát, azaz hogy hol nyugszik meg az akkordsor.
Egyedi módszert vezet be a zenei elemzésben, amely nem a klasszikus zeneelméleti megközelítést követi, hanem a modern popzene sajátosságaiból indul ki. Megvizsgálja, milyen típusú akkordhurkok fordulnak elő leggyakrabban, és melyek ritkábbak, valamint értékeli a társadalmi és kulturális háttér (szerzők nemi és etnikai diverzitása) lehetséges hatásait is. Az eredményeket azonban még további kérdések és kutatások elé helyezi.
