Az utóbbi hetekben több európai országban újra fellángoltak az utcai zavargások és tüntetések, köztük Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Belgiumban és Albániában. A tiltakozások leggyakoribb oka az egyre emelkedő megélhetési költségek, amelyekhez főként fiatalok csatlakoznak. Európa más részein – például Görögországban, Portugáliában és Írországban – békés menetelések váltották fel a rendbontó demonstrációkat, de ezekben az országokban is növekvő feszültség érzékelhető.
Többször előfordult, hogy a tüntetések spontán zavargásokba, fosztogatásokba és erőszakos összecsapásokba torkolltak, főleg nagyvárosokban, mint Párizs, Milánó vagy Barcelona. A rendőrség vízágyúkat és könnygázt vetett be, miközben számos fiatalt letartóztattak. Figyelemre méltó, hogy az online platformok és a közösségi média jelentős szerepet játszanak a szerveződésben, ami miatt egyre több európai hatóság vizsgálja az esetleges külföldi befolyás lehetőségét is.
Felmerül a kérdés, hogy a tüntetések hátterében szervesen kialakult társadalmi elégedetlenség húzódik-e meg, vagy pedig különféle belső és külső erők szítják a feszültséget. Egyes politikusok és szakértők idegen államokat, online manipulációt és információs hadviselést emlegetnek, míg mások az európai fiatalok generációs nehézségeire, a társadalmi igazságtalanságokra és az egyre romló életkörülményekre hívják fel a figyelmet.
Az események gyors terjedése és a szervezettnek tűnő akciók mögött olyan ultrabaloldali és anarchista csoportok, illetve a közösségi médián szerveződő informális mozgalmak is feltűnnek, amelyek nehezen követhetők nyomon a hatóságok számára. Eközben kutatók és kormányzati szervek igyekeznek megkülönböztetni az organikus felháborodás kiváltó okait a külső szereplők kihasználási kísérleteitől.
