Képzeljünk el egy egészen újfajta fegyvert: egy fekete lyuk „pisztolyt”, amellyel apró terekben fekete lyukat lőhetünk ki. A beszélgetés a fekete lyukak olyan szokatlan és elméleti tulajdonságait vizsgálja, mint a dimenziók száma, az eseményhorizontok szerkezete, sőt, akár azt is, hogy a fekete lyukak a részecskefizika spektrumába tartoznak-e.
A résztvevők párhuzamot vonnak a fekete lyukak és az elemi részecskék között: mindkettő csupán néhány alapvető jellemzővel írható le, mint a tömeg, a töltés és a spin. Felmerül a kérdés, vajon a fekete lyukak is tekinthetők-e az univerzum eredeti „alapanyagainak”, amelyek ugyanolyan időtlenek, mint az elektronok – vagy talán mégis vannak különbségek?
Az információvesztés paradoxona, a fekete lyukak magas entrópiája, valamint az, hogy vajon létezik-e alapvető „fekete lyuk mező”, mind érdekes problémákat vetnek fel. Egyes kutatók szerint talán a gravitáció sem alapvető tulajdonság, hanem a kvantummechanika mélyéről bukkan fel, a téridő és a fekete lyukak pedig csak ennek varázslatos, összetett tünetei.
A kvantumfonalak, az összefonódás, illetve a téridő és a gravitáció illúziója – ezek a gondolatok mind új utakat nyitnak a fekete lyukak természetének megértésében. Vajon tényleg csak „kvantumszálak” szőtt brokátja az, amit észlelünk téridőként és fekete lyukként?
