Képzelj el egy sci-fi univerzumot, ahol nem léteznek féreglyukak, űrugrás vagy a klasszikus „faster than light” utazás – az Exodus játék pontosan ezt a realisztikus alapot választja. Emberi főhősünk, June Alen, egy terraformált bolygón, Leidenen él, ahol az ősi, rejtélyes Celestials faj hatása érződik mindenhol. Az emberiségnek alkalmazkodnia kell a fizika törvényeihez, miközben mágneses csizmákban ugrál a különböző gravitációjú helyszíneken.
Azonban az Exodus világa nem csak a tudományról szól: nagy hangsúlyt kapnak a beszélő állatok és az érzelmes történeti szálak is. A játék különleges atmoszféráját a genetikai manipulációval „felébresztett” állatok adják, például a beszélő békák és egy félelmetes, kommunikáló grizzly medve. Felmerül a kérdés: mennyire illik bele a sci-fi világba egy ilyen furcsa, meseszerű elem?
June már csapatot szervezett, űrhajót szerzett, és javában nyomoz a romlás nevű rejtélyes technológiai pusztítás után, ami nem csupán Leiden, hanem más bolygók életét is fenyegeti. Mindezt bonyolítja, hogy főhősünk különleges képességekkel bír – képes kommunikálni a Celestials technológiájával, és genetikai adottságai révén egyedi fegyverekhez és képességekhez is hozzájut.
A döntések súlya ritka mélységet kap: mivel az űrutazás hónapokat vagy éveket vesz igénybe, a játékos választásai hosszú távon, akár generációkra is kihatnak. A világ ráadásul tele van meglepetésekkel: hőseinket gyakran humoros, mégis elgondolkodtató találkozások várják – elég csak a zenerajongó, rádiót váltogató békára vagy az agresszív medvére gondolni.
Az Exodus nem próbálja másolni a híres elődöket – bár inspirációi érződnek, például a Mass Effect, Dragon Age vagy az Interstellar hatása –, mégis önálló identitást teremt a döntéseken, következményeken és érzelmeken keresztül. De vajon hogyan sikerül ez az egyedi elegy, és milyen morális vagy érzelmi csapdákat rejt magában ez a világ?
