Jekatyerinburgban végzett riporteri munka közben Evan Gershkovich, a Wall Street Journal tudósítója őrizetbe került, és kémkedéssel vádolták meg. Az interjúban Evan visszaemlékezik az elfogása pillanatára: a félelemre, a bizonytalanságra és a felismerésre, hogy valószínűleg egy fogolycsere részeként tartják fogva. Az ő életében szerepet játszott az is, hogy beszélte a helyi nyelvet, így képes volt kommunikálni a többi elítélttel és a börtönőrökkel.
Részletesen mesél arról, miként dokumentálta a fogságban töltött idejét: naplókat vezetett, amelyeket kézzel másolt és ügyvédjein keresztül juttatott ki a börtönből. Az események leírása során érdekes önreflexiók is helyet kapnak: hogyan élte meg, hogy egyszerre vált hírforrássá, kampányok alanyává, és mégis megmaradt újságírói szemléletű megfigyelőnek.
A riportban szó esik arról is, milyen korlátok között tudta követni a külvilág történéseit, hogyan hatott rá a nemzetközi összefogás, illetve a szabadulás reményének és csalódásainak hullámzásai. Kiemeli a fogolycsere politikai és diplomáciai hátterét, a háttéralkukat és azok érzelmi súlyát.
Evan tapasztalatai nyomán fontos kérdések és dilemmák merülnek fel: hogyan változik a külföldi tudósítók helyzete a világban, miként formálja át a növekvő autoriter légkör az újságírók mindennapjait, milyen új, akár hazai veszélyekkel szembesülhetnek a riporterek, és milyen lelki és szakmai következményei vannak a fogságban töltött hónapoknak.
