Az európai és amerikai gazdaság összehasonlítása hosszas vitákat szült a közösségi médiában, ahol amerikai és európai közgazdászok eltérő álláspontokat képviseltek Európa gazdasági teljesítményével kapcsolatban. Az egyik oldalon sokan úgy vélik, hogy a kontinens lemaradása eltúlzott, míg mások a stagnálást hangsúlyozzák.
Felmerül a kérdés: milyen módszertant érdemes használni a GDP-k összehasonlítására? A vásárlóerő-paritás segítségével reálisabb képet kaphatunk arról, mennyit ér ugyanaz a termék az eltérő gazdaságokban, de a különböző számítási módokban jelentős eltérések fedezhetők fel, amelyek akár torzított eredményekhez is vezethetnek.
A statisztikai módszerek különbsége különösen az elektronikai termékeknél látványos: míg az amerikai statisztikai hivatal agresszívan számolja bele a technológiai fejlődést az árak csökkenésébe, addig más országok, például Japán, kevésbé igazítanak az inflációs adatokon. Ezek a különbségek azt eredményezik, hogy az USA növekedése a hivatalos adatokban rendre meghaladja Európáét.
Nagy kérdés, hogy az amerikai technológiai szektor növekedése miért nem jelent meg markánsabban a lakosság életszínvonalában, illetve érdemben miért hasonló az európai vásárlóerő az amerikainak. A vita egyik legérdekesebb tanulsága, hogy önmagában az amerikai modellt követni nem feltétlenül kínál megoldást a kontinens problémáira.
A témák között további geopolitikai kérdések szerepelnek, mint az Egyesült Államok külpolitikai konfliktusai, Nagy-Britannia politikai helyzete, Oroszország befolyásának változása, illetve az eurózónához való csatlakozás elmaradása néhány uniós tagállamban. Ezek mind rávilágítanak arra, mennyire összetett és sokszínű a kontinens gazdasági és politikai helyzete.
