Az Eurocom Entertainment Software története igazi hullámvasút: húsz év kitartó munka, legendás megbízások és kihívások sora jellemzi a cég útját. Az alapítók, többek között Matt Sneep, Chris Shrigley, Hugh Bins, Tim Rogers és Neil Baldwin, baráti körből, egyfajta DIY-mentalitással indították el a vállalkozást egy brit városból, Derbyből, az 1980-as évek végén.
Az első sikertelen és néhány kevésbé ismert játék után a stúdió kinőtte magát a konzolportálások megbízható közreműködőjévé. A Virgin Interactive és Disney megbízásából készített címek, mint A dzsungel könyve vagy a Maui Mallard in Cold Shadow SNES-változata, jelentős lökést adtak az Eurocomnak. Az 1990-es évek végére már olyan nagy franchise-ok bizalmát élvezték, mint a Midway (Mortal Kombat), Universal (Crash Bash) és EA (James Bond-sorozat).
Bár néhány saját ötletű cím, mint a 40 Winks, Machine Hunter vagy a Sphinx and the Cursed Mummy, nem hozott átütő pénzügyi sikert, a kreatív ambíciók jól tetten érhetők. A stúdió jellemzője volt a megbízhatóság, a gyors és iparosított munkafolyamat, amellyel évente akár öt-hat nagyobb játékot is produkálni tudtak.
Az ezredfordulót követően a stúdió egyre inkább a licencelt, főleg filmhez vagy népszerű IP-hez (Harry Potter, Dead Space, James Bond) kapcsolódó játékokra specializálódott. Ez az irányzat végül zsákutcának bizonyult: a megnövekedett fejlesztési költségek, a konzolpiac visszaesése, az elmaradó új szerződések és az utolsó, sikertelen 007 Legends teljes csődhöz vezettek.
Felmerül a kérdés: hol ment félre az Eurocom útja, miért nem sikerült átmenteni a kreatív potenciált a piaci kényszerek mellett? Hogyan tudott két évtizeden át a felszínen maradni egy ilyen stúdió, ha sosem lett belőle igazi szupersztár? És vajon milyen örökséget hagyott maga után a brit játékfejlesztés történetében?
