Kathi Zellweger, egy svájci segélymunkás, közel 25 éven keresztül dolgozott Észak-Koreában, és 75 alkalommal látogatott el az országba. Tapasztalatai révén olyan mindennapi életekbe, sorsokba nyert betekintést, amelyek a legtöbb külföldi számára teljesen elérhetetlenek.
Az összeállítás bemutatja, milyen hatalmas szakadék húzódik a főváros, Phenjan, és a vidéki térségek között – utóbbiakban az emberek gyakran önellátó, egyszerű körülmények között próbálnak túlélni, sokszor krónikus élelmiszerhiánnyal küzdve. Az elbeszélések hiteles képet adnak az árvaházakról, kórházakról és a lakosok mindennapjairól, legyen szó éhezésről, árvákról vagy az egészségügyi ellátás hiányosságairól.
Megtudhatunk részleteket az ország szigorú kontrollmechanizmusairól, a humanitárius segélyek útjáról, valamint arról, milyen elképesztő fegyelem jellemzi a tömegrendezvényeket és a propagandát. Felvetődik az a kérdés is, hogyan törekednek a helyiek a változásra, miközben az állam egyre szigorúbban ellenőrzi mindennapjaikat.
A történet külön kitér arra, hogyan fejlődött Phenjan, hogyan jelentek meg új épületek, üzletek, illetve miként alakultak meg a kapitalizmus bizonyos jelei a hivatalos tiltások ellenére. Érdekes felvetések hangzanak el arra vonatkozóan is, hogy az ország lakóinak milyen hitélete és kapcsolata lehet a külvilággal – mindezt ritka felvételeken keresztül követhetjük nyomon.
Kathi személyes élményei és feljegyzései által számtalan, máshol nem látható pillanat és emberi történet tárul fel, amelyek elgondolkodtatnak arról, milyen jövő várhat az észak-koreai társadalomra, valamint mennyiben formálhatja az egyéni és közösségi sorsokat a külvilágtól való elszigeteltség.
