Alaszkában az idei szenátusi választások különösen nagy figyelmet kaptak, miután felmerült a vád, hogy a demokraták szándékosan egy azonos nevű jelöltet toboroztak a hivatalban lévő republikánus szenátor, Dan Sullivan mellé, ezzel szándékosan összezavarva a választókat. Az ügyet tovább bonyolította, hogy az elnök szerint sok alaszkai nem érti megfelelően a szavazólapot, illetve az ‘incumbent’, vagyis hivatalban lévő jelöltek szerepét.
Miközben a helyi választópolgárok a mindennapi gazdasági nehézségekről, például az élelmiszer- és üzemanyagárakról beszélnek, a szavazási részvétel különösen magas Anchorage városában. A riportban megszólaló választók egy része szerint a média által felnagyított szenátusi ügyről kevesebb szó esik a hétköznapokban, mint a gazdasági gondokról.
A demokraták részéről Mary Peltola szenátusi jelölt nyilvánosan tagadta, hogy bármilyen csalásban vagy választási trükkben részt vett volna, miközben hivatalos vizsgálatok is folynak a háttérben. Közben Alaska kormányzója, Mike Dunleavy is jelezte: az eredmények hitelesítése veszélybe kerülhet, ha csalásra derül fény.
Felmerül a kérdés: mennyire tudják mindezt helyben kezelni, illetve visszafogni a nemzetközi és országos médiavisszhangokat? A helyiek gyakorlati hozzáállását jól mutatja, hogy sokan elmondásuk szerint már rég eldöntötték, kire szavaznak, és kevéssé érinti őket a politikai zaj.
A vitában rendszeresen szóba kerül a rangsorolt szavazás sajátos alaszkai gyakorlata, amely csökkenteni hivatott az ilyen típusú csalási lehetőségek jelentőségét. Eközben országos szinten azzal kapcsolatban is folyamatosak a kérdések, hogy a kormányzat vagy a bíróság közbeavatkozhat-e, vagy megsemmisítheti-e a választási eredményt.
