Sokan gondolják, hogy egy játékban a lényegtelen, jutalmat nem adó, „értelmetlen” mechanikák teljesen feleslegesek. Ebben a videóban azonban olyan játékelemek kerülnek előtérbe, amelyek csak látszólag haszontalanok, mégis izgalmas mélységet, karakterépítést vagy hangulatot adnak a játéknak – például az üdvözlés a Hades 2-ben vagy a ragdoll gomb a Grand Theft Auto 5-ben.
A szerző több neves játék példáján keresztül vizsgálja, hogy ezek az extrák miként gazdagítják a játékélményt anélkül, hogy a fő előrehaladáshoz jelentős köze lenne. Felmerül a kérdés, hogy az ilyen funkciók mennyiben járulnak hozzá a játékvilág atmoszférájához, a karakterek emberközelibbé tételéhez, vagy ahhoz, hogy a játékos személyesebb kapcsolatot alakíthasson ki kedvenceivel.
Érdekes kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy vajon minden videojáték-mechanikának szolgálnia kell-e előrehaladást vagy van helye a színesítő, öncélú, akár csak esztétikai, hangulatfokozó vagy a játékosi önkifejezést biztosító lehetőségeknek. A videó kitér különféle, szinte kizárólag élményfokozó interakciókra – az állatsimogatástól a karakterek közötti párbeszédeken át a minijátékokig –, amelyeket a játékosok gyakran saját örömükre használnak fel, jutalmazás vagy előny reménye nélkül.
