Az univerzumban számtalan olyan világ létezik, ahol a napfény teljes hiányában is lehetővé válik az élet. Nem csupán elképzelt égitestekről van szó: a magányos kóbor bolygók, az örök sötétségbe merülő árapályzárt világok, valamint távoli gázóriások jeges holdjai mind új módszereket kínálnak az élet fennmaradására napfény nélkül.
A Földön is fellelhetők olyan ökoszisztémák, ahol az élet alapját nem a fotoszintézis, hanem kémiai reakciók és geotermikus energia biztosítja. A mélytengeri hidrotermális kürtők közelében fejlődő élőlények és mikroorganizmusok rámutatnak arra, hogy a nap hiánya sem akadály minden életforma számára. Ezek a rendszerek kémiai egyensúlytalanságokon alapulnak, ahol a hő csupán a feltételeket teremti meg, de a valódi biológiai hajtóerő az anyagi átalakulásokban rejlik.
Egyes sötét égitesteken az ökológia alapját a kemoszintézis képezi: itt az élőlények nem fényt, hanem kémiai reakciókat használnak energiaforrásként, amely világszerte ritka, de annál elterjedtebb lehet idegen bolygókon. Különösen izgalmas kérdés, hogy vajon eljuthat-e a komplexitás, az intelligencia vagy akár a civilizáció foka ezekben a sötét bioszférákban, ahol az energia sokkal szűkösebb, az evolúció pedig sokkal lassabban haladhat.
Az alternatív biokémia is szóba jöhet: például az ammónia vagy metán alapú élet, ahol egészen más molekulák, oldószerek és energiafolyamok lehetnek az ökoszisztéma alapjai. Sőt, a videó utal kristályalapú ökológiákra és a sötét világok biológiai sokszínűségére is, ahol a túlélés új, ismeretlen stratégiákat kíván meg.
A kérdés, hogy egyáltalán mennyire lehetnek bonyolultak és változatosak ezek a sötétségbe burkolózó ökoszisztémák, valamint hogyan kommunikálhatnak, fejlődhetnek, és esetleg intelligenciát is kialakíthatnak-e rajtuk az élőlények.
