Bolygónk felszíne folyamatosan átalakul; a kéreglemezek mozgása új hegyvonulatokat hoz létre, miközben a régiek lassan eltűnnek. Érdekes kérdés, hogy vajon hány ilyen „föld” létezett, és mennyire különböztek a maihoz képest.
A Himalája, ma a Föld legmagasabb hegysége, geológiailag meglepően fiatal. Ugyanakkor már millió évekkel korábban is léteztek óriási hegységek, amelyeket a tudósok „szuperhegyeknek” neveznek. Ezek a rendkívüli geológiai képződmények sokkal hosszabbak és akár magasabbak lehettek a Himalájánál, ám emlékük csupán néhány kristály formájában maradt fenn.
Felmerül a kérdés: voltak-e ezek között a szuperhegyek között olyanok, amelyek meghaladták az Everest magasságát? A magasság mérése önmagában is vitatott, hiszen számításba vehetjük a tengerszint feletti, a középponttól mért vagy akár a felszín alól induló hegyek magasságát is.
A szuperkontinensek, mint Pangea vagy Gondwana, ütközése politikai határainkon túlmutató, monumentális vonulatokat alakított ki az Egyenlítő mentén, amelyek olyannyira jelentősek voltak, hogy máig meghatározzák földrészeink geológiáját. Ma ismert hegységeink, mint az Appalache-hegység, a Skót-felföld vagy az Atlasz-hegység, ezen ősrégi szuperhegyek maradványai.
Izgalmas földtörténeti összefüggések tárulnak elénk: a hegyek eróziója és ásványi anyagok bekerülése az óceánokba hozzájárulhatott az élet evolúciójához a Földön. A legújabb kutatások szerint a hegyek kialakulása, pusztulása és a körfolyamat egésze szorosan összefügg az élet fejlődésével.
Tovább bonyolítja a képet, hogy más égitesteken, például a Marson vagy a Vesta aszteroidán található hegyek egészen más léptéket képviselnek, így a „legnagyobb hegység” címét is új értelmezésbe helyezhetjük.
