A Texas Instruments, a világ egyik legnagyobb chipgyártó vállalata, az 1970-es évek végén úgy tűnt, hogy letarolja a személyi számítógép piacát. Komoly háttértudással, óriási forrásokkal és sok évnyi tapasztalattal akartak belevágni a versenybe, ahol kezdetben olyan kisebb cégek uralták a terepet, mint a Tandy, a Commodore és az ifjonti Apple.
Ahogy a TI-99/4, majd később a TI-99/4A megjelent, a vállalat komoly fejlesztésekkel próbálta megkülönböztetni magát, például polifonikus hangzással, színes grafikával, beszédszintetizátorral és kiterjedt bővítési lehetőségekkel. A gép nemcsak számítógépnek, hanem játékkonzolnak is készült, és minden komponensét a TI által tervezett chipek alkották.
A tervezés során azonban több érdekes kihívás és döntés is született, amelyek hosszú távon akadályozták a sikerességet: például a kalkulátor-stílusú „csiklet” billentyűzet, a szokatlan hardverarchitektúra, valamint az, hogy szinte csak a TI-n keresztül lehetett szoftvert fejleszteni és árusítani. Felmerül a kérdés: mennyire jelentett ez akadályt egy virágzó szoftverökoszisztéma kialakulásában?
Külön figyelmet kapott a piaci verseny, ugyanis a Commodore személyes bosszúvággyal fordult a TI ellen, miután a kalkulátoros piacról kiszorították őket. Ez a rivalizálás egy vad árháborúhoz vezetett, ahol egymást alulmúló árakon kínálták a gépeket, amelyek hamar áruházi leárazásokban kötöttek ki.
Az oktatási alkalmazásoktól a programozói közösség támogatásáig számos aktuális, a korszakot meghatározó kérdés és trend került elő: miként változott a hardver ára és elérhetősége, volt-e igény a beszédszintetizátorra a háztartásokban, és hogyan fejlesztettek egyre jobb játékokat fiatal fejlesztők a zárt TI rendszerre? Milyen tanulságokat hordoz egy óriáscég kísérlete a technológiai piac meghódítására?
