Egy elhagyatott belgiumi ház felfedezésével az alkotó egy egész család életébe nyer bepillantást dokumentumok, levelek és tárgyak segítségével. Albert, a katonai múlttal rendelkező apa, és felesége, Leopoldine, aki 25 éven át idős és beteg emberek gondozója volt, együtt nevelték fiukat, Matiast.
Matias már fiatalon is a zene és a kreativitás megszállottja volt, amit szigorú apja sosem támogatott. A családon belüli feszültség emiatt évekig meghatározta a fiú életét – végül, amikor elérte a felnőttkort, Matias elhagyta nemcsak a szülői házat, hanem Belgiumot is, hogy nyitottabb környezetben, Izlandon kövesse álmait.
Az otthonban minden érintetlenül maradt: a régi bútorok, a sarkon pihenő növények, a poszterekkel tapétázott gyerekszoba, sőt még egy Ford Escort 1.3L is a garázsban. A műsorvezető nosztalgiával gondol vissza saját nagyszülei otthonára, felfedezve a hasonlóságokat a berendezés, a családi fotók és a hétköznapi használati tárgyak között.
Több kérdés is felmerül: Vajon Matias megtalálta a helyét az új életében? Az elhagyott szoba várakozás vagy lemondás jele? Milyen örökséget hordoz magában egy ilyen tradicionális ház, miközben a múlt és a jelen összeütközik?
