Rachel Goldberg-Polin személyes történetét, fájdalmát és belső dilemmáit ismerhetjük meg, miután elveszítette fiát a gázai konfliktusban. Az interjú azzal a rendkívül érzékeny kérdéssel indít, hogyan lehet bárkinek is válaszolni arra, hogy van ilyenkor egy család. Rachel verbális kísérlete, hogy láthatóvá tegye a belső szenvedést, mélyen emberi élményekre világít rá.
A beszélgetés rávilágít arra, hogyan változott meg Rachel és családja élete a tragédia hatására. Megtudhatjuk, miként alakult életük Amerikában majd Izraelben, milyen jelentősége van számukra a zsidó identitásnak és a Sábátnak, valamint hogy miként igyekeztek emberközelivé tenni fiuk, Hersh személyét a túszidőszakban, és milyen cél vezette őket a nyilvánosság előtt való szerepléshez.
Felmerül a zsidó/zionista identitás mai jelentése és az ezzel kapcsolatos dilemmák, valamint bemutatja az izraeli társadalom bonyolultságát, ahol a mindennapi élet, vallási hagyományok és a politikai realitások összefonódnak. Rachel őszintén beszél a mindennapi normalitás lehetetlenségéről a veszteség után, és arról is, hogy mi adhat bármi értelmet a „világvége után”.
Kiemelt helyet kapnak azok a belső kérdések is, mint például: hogyan lehet a gyászt és a missziót összeegyeztetni, milyen jelentése lehet az elégtételnek, vagy hogyan tud az ember a pokol után akár csak részlegesen is visszatérni a hétköznapokhoz. Rachel példája nyomán azt is megvizsgálhatjuk, hogy a trauma hogyan érinti az egyén és a közösség identitását, valamint mik a lehetőségek egy ilyen mindent felforgató veszteség után.
