A modern hadviselés egyik legfontosabb változása zajlik a szemünk előtt: olcsó, bolti drónok és fejlett autonóm rendszerek teljesen átalakítják a háborús frontokat. Az ukrajnai konfliktusban mindennapossá vált a pilóta nélküli eszközök bevetése, amelyek a hagyományos fegyvereknél jóval nehezebben kivédhetők, és folyamatos fenyegetést jelentenek a katonák számára.
Kiemelkedő példa a DJI Mavic típusú drón, amely a háború korai szakaszától kezdve kulcsszerepet játszott a védekezésben. Az egyszerű felépítésű, eredetileg hobbi célokra szánt FPV drónokat pár nap alatt átalakították halálos, bombákat szállító eszközökké. Elgondolkodtató, hogy már házi műhelyekben, konyhákban is tömegszámra készülhetnek olyan harci drónok, amelyek felveszik a versenyt a védelmi ipar által gyártottakkal.
Ezzel párhuzamosan a technológiai fejlesztés a mesterséges intelligencia integrálásával új szintre lépett: már nem csak az operátorok keresik és azonosítják a célpontokat, hanem a gép is képes önállóan döntéseket hozni. Felmerül a kérdés, hogyan hat mindez a hadviselés etikai és jogi normáira, illetve miként szabályozható a „döntéshozatal” automatizálása a háborús helyzetekben.
Az európai és globális védelmi ipar versenyfutásba kezdett, hogy ne maradjon le sem technológia, sem gyártási kapacitás terén, különösen Kína mellett, amely a drónalkatrészek fő beszállítója lett. Sokan attól tartanak, hogy ha nem alkalmazunk szabályokat és etikai keretrendszereket, a jövő háborúi még pusztítóbbakká válhatnak.
A dokumentumfilmben visszatérő gondolat, hogy miként birkózik meg a társadalom és a döntéshozók a valósággal, ahol az emberéletekről már nem kizárólag emberek döntenek. Hol húzható meg a határ ember és gép között, és képes lesz-e a nemzetközi közösség egyezményeket alkotni az autonóm fegyverrendszerek alkalmazásáról, mielőtt túl késő lenne?
