A decemberi parlamenti választások fordulópontot jelentettek Szerbia politikai életében. A választási kampány alapját egy meglepő és lendületes diákmozgalom adta, amely néhány hónap alatt valódi kihívóvá nőtte ki magát a régóta hatalmon lévő Aleksandar Vučić és pártja számára.
Az előzményekhez visszatekintve egy súlyos közlekedési katasztrófa rázta meg az országot, amikor egy vasútállomás leszakadó teteje 16 ember életét követelte. Az eset után tömeges diáktiltakozások törtek ki, melyek szervezői a korrupciót, a kormányzati felelőtlenséget és az átláthatatlan üzleteléseket okolták a tragédiáért.
Kiemelt szerepet kapott a diáklista, amelynek különlegességét az adja, hogy tagjai nem politikai belharcra, hanem szakmai megújulásra törekvő civilek, köztük akadémikusok és közismert személyiségek. Programjukban kiemelten fontos az oktatási és egészségügyi reform, valamint a fiatalok lakhatásának elősegítése.
Az új parlamenti összetételben két nagyobb politikai tábor alakult ki. Az eseményeket azonban nemcsak az eredmény, hanem a lebonyolítás körül felmerült választási visszaélések, külföldi befolyásolás vádjai, valamint a társadalmi polarizáció is beárnyékolja.
Felmerül a kérdés: vajon egy központi vezető nélküli mozgalom, amelynek tagjai nem tapasztalt politikusok, képes lesz-e megbirkózni a mélyen gyökerező rendszerszintű problémákkal? És milyen irányt vehet Szerbia külpolitikája ebben az új helyzetben? A következő időszak választ adhat ezekre az izgalmas kérdésekre.
