Déli-Libanon elzárt vidékein izraeli katonai ellenőrzés alatt élnek emberek, akik mindennapjaikat romok és a háború nyomai között töltik. Az országút mentén megfigyelhető éles kontraszt a megkímélt keresztény falvak és a lerombolt környező települések között, miközben a lakosok igyekeznek visszatérni régi otthonaikba, dacolva az állandó bizonytalansággal.
A falvakban maradt családok életét a közelben dúló konfliktus és az időszakos izraeli légicsapások súlyosbítják. Miközben a legkisebbek számára is mindennapossá váltak a harci repülőgépek hangjai, a felnőttek között megoszlik a felelősség kérdése – egyesek a Hezbollah tevékenységét, mások az izraeli válaszcsapásokat okolják a helyzet romlásáért.
A libanoni katonaság igyekszik visszaszerezni az ellenőrzést az ország déli részén, ahol a harcok során mindkét oldalról számos áldozatot követelő támadások történnek. A katonáknak folyamatosan kell foglalkozniuk az akna- és robbanótest-mentesítési feladatokkal, miközben kísérletet tesznek a fegyveres csoportok kiszorítására is.
Bár pilot övezeteket hoznak létre a béke reményében, és az izraeli, valamint a libanoni hadsereg pozíciói néhol szemmel láthatóan közel kerülnek egymáshoz, a tartós megoldás egyelőre elérhetetlennek tűnik. A lakosság és a hivatalos szervek is keresik annak lehetőségét, hogy békét és biztonságot teremtsenek egy olyan régióban, amelyet a múltbeli polgárháború emléke és a jelenlegi törékeny tűzszünet egyszerre határoz meg.
