A 2525. évben járunk, amikor az emberiség már nemcsak a Földet, hanem egész csillagrendszereket is meghódított. Egy hatalmas csillaghajón, a Model Lane fedélzetén, a kolónia-expedíció vezetői és különös VIP-csoport tagjai egy ünnepi vacsorán találkoznak. Mindegyikük saját motivációval, történettel és nézőponttal érkezik — köztük diplomaták, tudósok, mesterséges intelligenciák és faji határokat átlépő, genetikailag módosított lények.
A beszélgetés során múlt és jövő találkozik: szó esik a korábbi földi felfedezők motivációiról, az emberi törekvésekről, a kolóniák sorsáról és arról, milyen társadalmakat, „új embereket” formálhat a technológiai és genetikai fejlődés. Felmerül a neutroncsillag körüli expedíció célja, különös múltbeli balesetek, sőt lehetséges idegen civilizációk nyoma is.
Rivalizálás, gyanú, különféle érdekek és eltérő felfogású karakterek ütköznek: ki milyen okból vállal évtizedes vagy évszázados utazást, milyen jövőbeli gazdasági rendszer mozgatja a kolóniákat, s vajon a halhatatlanság, hibernáció és virtuális valóságok korában mi maradt emberi motivációnak. Párhuzamos kérdés, hogy az energiaforrások, például a fúzió és hidrogén, miként alakítják új civilizációk sorsát, és van-e valódi veszély vagy meglepetés az ismeretlen mélyűrben.
A történet szinte Canterbury meséit idézi: minden szereplő egy potenciális elbeszélő, saját világával és vágyaival, miközben az egész emberiség jövője és identitása forog kockán. A szóban forgó expedíció, a „Csodálatos Hetes” tagjainak útja, a hajó mindennapjai és a háttérben összefonódó nagyhatalmi játszmák mind azt a kérdést vetik fel: hogyan változik az ember — és mi marad örök?
