Két évszázad távlatából pillanthatunk be egy kelet-franciaországi gyógyfürdőbe, amely a történelem nagyjait is vendégül látta. A helyszínen évszázadok óta felszínre törő forró víz, római eredetű pincerendszer és legendás épületek várják a felfedezőket.
A Thermes Napoléon alapkövét maga III. Napóleon fektette le 1857-ben, ám a hely már előtte is híres volt. Joséphine, Napóleon Bonaparte felesége rendszeresen járt ide gyógyulást keresve. A város sorsa szorosan összefonódott az uralkodókkal – nemcsak pihenés, de titkos politikai tárgyalások helyszíne is volt, amelyek Európa térképét alakították át.
A főépület pompás, 18 méteres csarnoka, mozaikpadlói, olasz márvány oszlopai, régi felvonói és lenyűgöző fürdőtermei egy elveszett világ hangulatát idézik. A komplexum bámulatos föld alatti alagútrendszere összekötötte a különféle részlegeket, miközben a római vízvezetékek és források változatlanul működnek a mélyben. Az üzem elhagyásával néhány év alatt hihetetlen pusztulás következett be: penész, omló plafonok és szétlopott kábelek emlékeztetnek a hirtelen hanyatlásra.
A történelmi fürdők nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi és kulturális központként is funkcionáltak. A gazdag múlt, a császári intrikák, a lenyűgöző építészeti megoldások és az elhagyatottság kontrasztja számos kérdést vet fel: Hogyan válhat egykor virágzó, nemzeti jelentőségű helyszín néhány év alatt szellemépületté? Mi történt a várossal, a fürdővel, és hogyan élhetik túl az efféle építészeti kincsek a modern világ kihívásait?
