Egy sötét és elgondolkodtató történetbe pillanthatunk be, ahol a halál nemcsak visszatérő motívum, hanem egy mindent átható megszállottság. Lumiere városában a lakók életét egy különös, évente ismétlődő rituálé, a gommage irányítja: minden évben egyre csökken a maximálisan elérhető életkor, ahogy a titokzatos paintress leír egy újabb számot a monolitra.
A narratíva középpontjában a veszteség, a gyász és az elkerülhetetlen vég körüli kérdések állnak. Miként hat egy város életére, ha pontosan tudják, mikor jön el a végük? A lakók ünneppé fordítják a gyászt, virágokkal és művészettel búcsúztatva azokat, akiket utolér a sorsuk. Itt merül fel: vajon önzés vagy felelőtlenség gyermeket vállalni egy halálra ítélt világban, és hogyan viszonyulhatunk szeretteink elvesztéséhez?
Mindeközben az Expedition 33 tagjai, egy szinte esélytelen küldetés résztvevői, nekivágnak, hogy véget vessenek a végzetes körforgásnak. Tetteik mély emberi drámákat, személyes tragédiákat és identitásválságokat hoznak felszínre, miközben a festett világ az istenek és művészek harcának színterévé válik. Az alkotás – és annak teremtőinek – bánata, menekülési vágya formálja a valóság szabályait is.
Felvetődnek filozófiai dilemmák: lehet-e a művészet teljes menedék a fájdalomtól? Mi tesz egy lényt valóban valóságossá? És van-e kiút a gyász mindent magába szívó örvényéből? A történet szándékosan hagyja nyitva ezeket a kérdéseket, arra késztetve a nézőt, hogy saját válaszait keresse ebben az érzelmekkel és allegóriákkal teli univerzumban.
