Christopher Guest és Ariel Levy beszélgetése színes visszaemlékezésekkel és gondolatokkal indul a New Yorker Fesztiválon. A humorista, rendező és zenész Guest gyermekkoráról, korai karakterformáló szokásairól, ventriloquist kísérleteiről és különleges családi történeteiről mesél. Érdekes kérdésként felmerül, mennyiben alakította kreativitását a családi környezet és a zenei hatások, miközben részletesen elhangzik, milyen típusú zene inspirálta őt fiatalon.
A beszélgetés kitér Guest kettős amerikai-angol identitására és Londonhoz fűződő viszonyára, valamint arra, hogyan keveredett pályája során a zenéből a komédia irányába. Felidézi első zenekarait, korai színházi élményeit, kapcsolatait más híres művészekkel, mint Arlo Guthrie vagy Mary Travers, és azt is, mennyire meghatározó volt számára a Lampoon társulat, valamint a Los Angelesbe költözés tapasztalata.
Külön figyelmet kapnak világhírű filmjei, például a This Is Spinal Tap, a Waiting for Guffman, a Best in Show és az új Spinal Tap II. Kiderül, hogy ezekben a produkciókban milyen szerepet játszott az improvizáció, és milyen együttműködés volt jellemző a színészcsapattal. Vicces anekdoták közepette a mockumentary műfaj sajátosságainak elemzése is előkerül – mitől működik igazán ez a forma, s miért áll közel számára a zenéhez és az improvizációhoz.
Felmerül a zeneipar változásaihoz fűződő kritikus, ironikus nézőpontja: miként érzékelték, amikor egy paródiazenekar, mint a Spinal Tap, hirtelen valóságos koncertsztárokká vált. Az alkotói folyamat rejtelmei mellett szóba kerül a szereplő-, illetve világválasztás háttere, valamint sok személyes, helyenként meghökkentő vagy éppen elgondolkodtató történetet is megoszt Guest, többek között családi szalonokról, angol arisztokrata múltról és saját színházi élményeiről.
Érdekes kérdések vetődnek fel a humor forrásáról – különösen az indulat, a harag szerepéről a komédiában –, valamint arról, mitől működik az improvizatív filmkészítés, hogyan lehet önmagunkat rendezni, és miként inspirálták Guestet legendás dokumentumfilmek vagy korai komikusok (pl. Peter Sellers, Laurel and Hardy). A beszélgetés végig barátságos, ironikus hangvételű, remekül illusztrálva, hogyan lett Guestből a szatirikus improvizáció mestere.
