Az 1997-ben megjelent Carmageddon története izgalmas példája annak, miként válhat egy videójáték nemzetközi botránnyá. Az alkotók eredetileg egy egyszerű 3D-s roncsderbi játékon dolgoztak, de a műfaji sablonokat elkerülendő, új ötletekkel álltak elő: a játékosok nemcsak egymás ellen, hanem gyanútlan járókelők ellen is pontokat szerezhettek.
Különböző licencötletek, mint a Mad Max vagy a Death Race 2000 filmes feldolgozások, végül nem valósultak meg, így a játék saját, önálló brandként született meg. A fejlesztőcsapat, a Stainless Games, egy fejlett fizikai motort alkalmazott a realisztikus ütközések és 3D grafika érdekében, ami a korban lenyűgözőnek számított.
A játék hírhedtsége főleg annak köszönhető, hogy a pályákon a győzelemhez sokszor elkerülhetetlen volt a járókelők vagy akár állatok elgázolása. Ez etikai és cenzúrakérdéseket is felvetett, hiszen sok országban csak cenzúrázott, „zombis” verzió jelenhetett meg, több helyen pedig a teljes betiltást választották. Több folytatás és különféle konzolos átiratok készültek, mindig az adott ország szabályaihoz igazított tartalommal.
Felvetődik a kérdés, valóban erőszakosabbá tesznek-e a videójátékok? Helyes volt-e a cenzúra, vagy csak még nagyobb mítoszt épített a játék köré? Vajon mennyit változott az iparág azóta, és létezhet-e manapság ilyen szakítópróba egy új játék esetében?
