Különleges játékélmények és titkos kedvencek kerülnek előtérbe ebben az összeállításban, ahol olyan videojátékokról esik szó, amelyeket a szerző szabadidejében élvez, néha még akkor is, ha ezek nem feltétlenül számítanak népszerűnek vagy különlegesen minőséginek. Változatos okok miatt számítanak ezek bűnös élvezetnek, legyen szó a való életbeli feladatoktól való elszakadásról, nosztalgiáról vagy éppen szokatlan játékmechanikákhoz kötődő örömről.
A témák között megtaláljuk a kikapcsolódást nyújtó szimulátorokat, mint a Powerwash Simulator, ahol a játékos egy teljesen hétköznapi tevékenység virtuális változatát élvezheti stresszmentesen. Előkerülnek régi kedvencek is, amelyek a gyerekkori emlékeket idézik fel, még akkor is, ha objektíven nem számítanak kiemelkedő alkotásnak.
Szó esik a karakterkészítő rendszerekben rejlő lehetőségekről, ahol az öncélú kreativitás gyakran teljesen elrugaszkodik az ésszerűségtől. Megjelenik a nosztalgia fő hajtóerőként a klasszikus franchise-ok iránti kitartó rajongásban, például a Pokémon-sorozat iránt, amely hosszú évek óta alig változott, mégis újra és újra képes magával ragadni a játékost.
Végül a digitális világokhoz fűződő szeretet olyan formáit is érinti a videó, ahol az online szerepjátékokban főként az egyjátékos élmény és a történetek mélysége kínál egyedi kikapcsolódást, miközben a közösségi aspektus ezúttal háttérbe szorul. Ezek a személyes élmények különböző szempontokból világítják meg, miért lehet egy-egy játék bűnös élvezet.
