Britannia földje alatt rejtőző titkok után kutatva a régészek feltárják, hogyan éltek az első lakók: a kőkorszak vadászai, nomád gyűjtögetők és későbbi földművelők. Az Orkney-szigetek egyik neolitikus sírjának friss feltárásánál ritka épségben megmaradt emberi maradványok, különös temetkezési szokások és rituális koponyák kerülnek elő, melyek párhuzamba állíthatók a híres ‘saskoporsó’ sírral. Vajon tömeges közösségi temetések vagy rivális törzsek versengése rejlik ezek mögött?
Az átmenet a mezolitikum (középső kőkorszak) és a neolitikum (újkőkor) között is megjelenik, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódról egyre inkább a letelepedett, földművelő társadalmak irányába mozdul el a népesség. Skócia egyik völgyében egyedülálló régészeti leletek tárják fel ezt a technológiai és életmódbeli váltást: mikrolitek, korai fazekasáruk és földbe mélyített lakóhelyek kerülnek elő a közösségi ásatásokon.
Az időben visszautazva a jégkorszak végéhez, Anglia és a Csatorna-szigetek barlangjaiban és felszíni lelőhelyein izgalmas maradványok kerülnek elő, mint a vadászexpedíciókra készített finom kőeszközök, a mesés barlangművészet és sokkoló bizonyítékok a kannibalizmusra, valamint „emberi koponyákból készült csészékre”. Kik voltak az ősi vadászok, és mi motiválhatta szertartásos temetkezéseiket, áldozataikat?
A történet végén feltűnnek a neandervölgyiek is: Jersey partvidékének barlangjai bizonyítják, hogy e „másféle ember” kifinomult, alkalmazkodni képes és művészi kultúrával rendelkezett, amely túl tudott élni a jégkorszak mostohaságait. A videó végigkíséri a régészek jelenkori küzdelmét is: hogyan védhetik meg az idő vasfogától a lassan pusztuló, de felbecsülhetetlen értékű lelőhelyeket?
Vajon mennyire érthetjük meg mai fejjel az ősi rítusok és hiedelmek mögött meghúzódó motivációkat? Mik az egyes leletek, koponyák és tárgyak valódi történetei, és hogyan változtatja meg mindez, amit Britanniáról és elődeiről gondolunk?
