Az 1917 végén hatalomra kerülő bolsevikok radikális békefelhívással fordultak Európa népeihez, ám erre csak a központi hatalmak reagáltak. Németország és szövetségesei friss katonai sikereiket kihasználva kezdtek tárgyalásokat az orosz delegációval a megszállt Breszt-Litovszkban.
A különböző célok és a mély ideológiai szakadék gyorsan felszínre kerültek: míg a bolsevikok a forradalom konszolidálását és békét reméltek, addig a központi hatalmak területi nyereségekre és tartós befolyásra törekedtek. A tárgyalásokat végig hatalmi játszmák, belső viták és egymással rivalizáló erők árnyalták.
Az orosz tárgyalócsoportban a választott társadalmi rétegek képviselőinek szerepeltetése, és a nyilvánosság hangsúlyozása újfajta diplomáciai stílust teremtett, amely szándékosan szakított a régi titkos megállapodásokkal. Ugyanakkor a résztvevő hatalmak saját politikai válságaik is formálták a döntéshozatalt, miközben Közép- és Kelet-Európa térképét függetlenségi törekvések és katonai akciók rajzolták át.
Az események sodrában merültek fel olyan kérdések, mint: vajon miként rendeződhet egy bukott birodalom sorsa a kívülről diktált béke mellett? Hogyan befolyásolta a megállapodás a későbbi orosz polgárháborút, illetve a közép-kelet-európai nemzetállamok születését? És milyen tanulságokat vontak le ebből a nyugati nagyhatalmak a háború hátralévő részében?
