Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincsenek óceánok, erdők vagy esőfelhők – csak kiterjedt, fehér kristálysivatagok, ahol hatalmas porviharok lassan söpörnek végig, és a villámok vízszintesen cikáznak a halvány, nitrogénes ég alatt. Ezen az elsőre élettelennek tűnő felszínen időnként valami mégis megmozdul: nem úgy, ahogy növények vagy állatok mozognak, hanem a kristályos rács finom elrendeződéseiben, ahogy ásványos vázak gázokat nyelnek el és lassan terjeszkednek, akár üvegből készült zátonyok.
A felvetett kérdés, hogy lehet-e élet szén helyett bór alapokon, újraírja a biokémia ismert szabályait. A karbonláncok helyett bórból felépülő ketrecek és hálók uralják a molekuláris szerkezetet, ami egészen más logika mentén szerveződő élővilágot eredményezhet. Ebben az idegen bioszférában a bór különös kémiai tulajdonságait, stabilitását és geokémiai koncentrációját vizsgáljuk. Az elméleti világok, ahol ilyen élet kialakulhat, száraz és szélsőséges környezettel rendelkeznek, ahol a szénalapú élet nehezen tudna fennmaradni.
Felmerül a kérdés, miként működhet a bóralapú anyagcsere, és hogyan lehet életet generálni víz nélkül egy ilyen rideg, energiadús közegben. A villámok által hajtott kémiai folyamatok, különös szerkezetek és példátlan alkalmazkodások kerülnek előtérbe. Az is gondolatébresztő, hogy a bór már a földi élet kezdeti, prebiotikus szakaszában is fontos szerepet játszott: a ribóz stabilizációján keresztül segített a prebiokémiai reakciók életképessé tételében.
További izgalmas kérdéseket vet fel, hogy milyen lenne egy ilyen kristálysivatagi ökoszisztéma ökológiája és evolúciója, miként valósulna meg az információfeldolgozás, milyen lenne a lehetséges bórból felépülő intelligencia, valamint hogyan észlelhetnénk távcsöveinkkel egy ilyen különös bioszféra jeleit. Gondolatkísérlet indul arról is, vajon a galaxisban nem a nedves, kék bolygók, hanem a száraz kristályvilágok jelentik-e az élet igazi gyakoriságát.
