Berlin egyre súlyosbodó lakhatási válsággal küzd, ahol a fiatalok és a nemzetközi diákok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a bérlők és ingatlanközvetítők nyomása alatt. Lakásokból szoba-szobára bontott, rövid távra bútorozott helyiségeket kínálnak, amelyekért aránytalanul magas bérleti díjakat kell fizetniük az érkezőknek.
A film nyomon követ több, különböző hátterű fiatal sorsát: Misha, aki Oroszországból költözött Berlinbe politikai okokból, kénytelen egy 5,76 m²-es szobáért irreálisan magas árat fizetni. Emellett megismerkedünk a finn testvérpárral, Nor és Safe Atalával, akik szintén a kiszámíthatatlan, rövid lejáratú bérleti szerződések áldozatai lettek, miközben igyekeznek hosszan tartó otthonra lelni a városban.
A dokumentumfilm rávilágít arra, hogyan bontják szinte feldarabolhatatlanul a régi berlini lakásokat kisebb albetétekre azért, hogy nagyobb profitot érjenek el. Miközben a városi politika próbál fellépni ez ellen, a bérbeadók jogi kiskapukat keresnek, és kihasználják a koordinálatlan szabályozást.
Külön figyelmet kap az indiai diákok közössége, akik gyakran csak egy ágyhoz jutnak osztott szobákban, potom pénzért – mindezt saját, zárt közvetítői láncuk szervezi, amelyben szinte nem is találkoznak a tényleges tulajdonossal. Közben visszatérő dilemmaként jelenik meg: van-e esély valós, hosszú távú otthonra Berlinben, és hogyan védekezhetnek az érintettek a visszaélésekkel szemben?
Fontos kérdésként merül fel, hogy milyen hatással van ez a tendencia a helyi közösségekre, a lakhatás megfizethetőségére, és hogy egyáltalán ki tudja megfizetni a városi életet a jövőben. A film példákon, interjúkon és hétköznapi történeteken keresztül tárja fel, hogyan formálódik át a német főváros bérlakáspiaca, és milyen következményekkel jár ez a közösségek számára.
