Az elmúlt fél év tapasztalatait osztja meg a szerző egy szerény, ám magas minőségű bakelitlemez-gyűjtemény összeállításáról. Részletesen ismerteti a lemezek tárolására és védelmére szolgáló eszközöket, kitérve a különféle külső és belső védőtasakokra, azok anyagára, előnyeire és árkategóriáira.
Felmerülnek olyan kérdések, mint a használt lemezek értékelése, illetve a lemezek állapotának standardizált kategóriái (mint például a „mint”, „near mint”, „very good plus”). Vizsgálja, hogy ezeket a kategóriákat mennyire helyesen használják az online értékesítők, és hol van eltérés a valós állapot és a leírások között.
A friss, új lemezekkel kapcsolatban sem minden felhőtlen: tapasztalatokat hallhatunk különböző kiadóktól és sorozatokból származó példányok minőségi problémáiról, legyen az karc, nyomási hiba vagy tisztítással eltávolítható felületi anyagok. Ezek a problémák érintik az audiofil kiadásokat is.
Külön érdekességként kerülnek szóba a gyártási eljárások (például a „one step” technológia), az ismert nyomdák és kiadók, valamint a digitális közbeiktatás kérdése a lemezgyártás folyamatában. Kitér arra is, milyen márkák és kiadók felelnek meg igazán az elvárásoknak, illetve hol bukkannak fel gyakrabban minőségi gondok.
