Elzárva a világtól a COVID időszakában, Eric Stackpole az Ocean Explorer fedélzetén töltötte mindennapjait, amely a világ egyik legkorszerűbb kutatóhajója. Munkája során nemcsak a kutatásra, hanem a történetmesélésre is nagy hangsúlyt fektetett, céljuk az volt, hogy az emberek megismerjék, milyen az igazi felfedezés mérnöki szemmel.
A fedélzeten gyakran házi készítésű eszközöket alkalmaztak az óceán mélyének tanulmányozására. Még egy olyan modern hajón is, mint az Ocean Explorer, sokszor csak kreatív találékonysággal lehetett innovatív megoldásokat megvalósítani, például amikor egy bálnára rögzítették saját fejlesztésű, barkács tag-jüket egy akciókamerával, rádiójeladással és tapadókorongokkal.
Az Azori-szigeteken Rui Peredo bálnakutatóval együttműködve sikerült sosem látott felvételeket rögzíteni egy ámbráscet hátáról, miközben az állat a mélység felé úszott. Ezek a felvételek egyedülálló bepillantást engedtek a bálnák életébe: láthatóvá vált mozgásuk a mélyben, hallható volt a vadászat során használt echolokáció, valamint a kommunikációs „kódák”, amelyeken keresztül egymással kapcsolatba lépnek.
Felmerülnek izgalmas kérdések: Hogyan kommunikálnak a bálnák odalent, milyen érzelmi kapcsolataik vannak egymással, és vajon mennyire lehet magányos a mélytengeri élet? A projekttel kapcsolatban újra és újra azt tapasztalták, hogy a felfedezés nemcsak adatgyűjtés, hanem érzékelés és élmények megélése is.
Vajon hol vannak a tudomány jelenlegi határai, és mit jelent ma a felfedezés, amikor a technológia már szinte mindent lehetővé tesz? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ, és arra buzdít, hogy a kíváncsiság vezesse az új generáció felfedezőit.
