Az orrszarvúdisznókat gyakran különleges külsejük miatt emlegetik, ám most érdemesebb biológiai szempontból megvizsgálni őket. Orruk igazi többfunkciós eszköz, amely nemcsak szimatolásra, hanem például táplálék felkutatására és mozgatására is alkalmas.
Ezek az állatok hosszú lábakkal és rövid nyakkal rendelkeznek, ami megnehezíti számukra, hogy orrukat a talajhoz közelítsék. Ezt különös módon térdeléssel, pontosabban csuklójukra ereszkedve oldják meg.
A talaj közeli táplálkozás problémáját azonban nem minden élőlény oldotta meg ugyanígy. Az evolúció különféle utakat kínált: évmilliókkal ezelőtt élt állatok teljesen más stratégiákat fejlesztettek ki, hogy táplálékukat elérjék. Egyikük a paleo-masztodon, amely hosszú ormánnyal rendelkezett, így orrát és száját a földhöz közelíthette.
Az evolúciós folyamat során megjelentek a különféle állatcsoportok: furcsa állkapocshosszabbítások, lefelé ívelt agyarak, és a jégkorszak ikonikus óriásai, a mamutok. Ezek az óriás proboscideák a világ számos pontján elterjedtek, és testfelépítésük rendkívüli mértékben alkalmazkodott környezetükhöz.
