Az ókori görögök különös jelentőséget tulajdonítottak a csillagképeknek. Ezek nemcsak az égbolton való tájékozódást segítették, hanem meghatározták ünnepeiket, mezőgazdasági munkálataikat és meséik központi szimbólumait is. Az általuk ismert 48 csillagkép mindegyike köré egy-egy mítosz vagy történet épült, amelyek a természet erejét, az istenek világát és az emberi tulajdonságokat ismertették meg a közösséggel.
Az égi alakzatokat gyakran híres hősökhöz – mint például Orion vagy Herkules – vagy legendás állatokhoz kötötték. Például Oriont két vadászkutyája és egy hatalmas bika veszi körül, Herkules csillagképe pedig a tizenkét híres munkájának történetét idézi fel. A zodiákus is központi szerepet kapott: a görögök a babiloniaktól átvett állatövi rendszer szerint osztották fel az év szakaszait, amelyekhez állatokat és isteneket rendeltek.
Sok csillagképhez drámai vagy tanulságos mítosz kapcsolódik. A Skorpió például sajátos módon jelenik meg Orion halálának történetében, míg az Androméda-csoport a hősiesség, a család és az áldozatvállalás kérdéseit dolgozza fel. A görög irodalom, például Homérosz Odüsszeiája vagy Szophoklész tragédiái, szintén gyakran hivatkoznak ezekre a csillagképekre.
Felmerül számos érdekes kérdés: hogyan tükrözik a csillagképek a természeti ciklusokat? Milyenek voltak az ősi görög képzeletvilág és tudomány kapcsolódási pontjai? Vajon a mítoszok hogyan segítettek a mindennapi élet, valamint a szakrális szokások kialakításában?
