Jonathan Gerrard, alkalmazott matematikus, a Lion AI vezérigazgatója és a Wolf from Physics Project társalapítója arról beszél, miként változtatja meg a mesterséges intelligencia (MI) a fizikai kutatómunkát. A beszélgetés mélyrehatóan tárgyalja azokat a kérdéseket, amelyek elválasztják a matematikai vagy kódalapú fejlődést a valódi tudományos (fizikai) áttörésektől, felvetve, mit jelenthet az MI a kutatók és az emberi kíváncsiság számára.
Központi téma a tudományos folyamat és a tudományos produktum szétválasztása: hogyan igazolja a társadalom és a finanszírozás azt, ha pusztán kíváncsiságvezérelt elméleti kutatás történik? Az MI fejlődése gyorsabb, mint amire a szakemberek felkészülhettek volna, így Gerrard saját egzisztenciális félelmeiről is beszél. Kitér arra is, hogy a matematikában és a kódban miért ugrott ekkorát előre az MI – ezekben a területeken ugyanis léteznek formális, algoritmizálható ellenőrzési mechanizmusok, amelyek a fizika esetében nagyrészt hiányoznak.
Felvetődik, hogy ha egy MI képes egy bizonyított eredményt automatizáltan előállítani, akkor mi ad értelmet a tudós személyes részvételének – mi indokolja a „folyamat” támogatását, amikor a „produktumot” már egy gép is elő tudja állítani? Ugyancsak szóba kerül a tudományos motiváció (hedonizmus vs. társadalmi haszon), a finanszírozási rendszerek, és hogy a közösség hogyan küzd a saját pozíciójának újragondolásával.
A beszélgetés érinti az MI fejlődésével kapcsolatos szkepticizmust, a kutatói közösség sokszínűségét az elfogadás terén, valamint konkrét példákon keresztül mutatja be, hol húzódnak a matematikai, teoretikus és kísérleti fizikai gondolkodás határai. Megjelenik a Lion AI koncepciója is: egy új leíró (domain-specifikus) nyelv és „típus rendszer” megalkotása, amely a fizikán belüli következtetést mechanizálja. Mélyebb filozófiai szinten pedig kérdésként vetődik fel, hogy az MI által generált új leíró nyelvek mennyire lesznek emberként felfoghatók és átadhatók.
