2006-ban Steve Jobs sorsdöntő ajánlattal fordult az Intel vezérigazgatójához, Paul Otellinihez: legyenek ők az iPhone processzorgyártói. Otellini azonban elutasította ezt a lehetőséget, amely a technológiai ipar egyik legnagyobb elmulasztott esélyévé vált.
A háttérben bonyolult üzleti döntések, piaci szemléletmódok és a profit prioritása húzódott meg. Az Intel vezetői számára a magas haszonkulcsú PC-processzorok jelentették az elsődleges fókuszt, a mobilpiac pedig nem tűnt ígéretesnek. Az XScale mobilchip-üzletágat is eladták, éppen akkor, amikor a mobil világ forradalmát készítette elő az iPhone.
Az Apple végül a Samsunghoz fordult gyártóként, de a valódi kulcsszereplő az ARM Holdings lett, amelynek architektúrája meghódította a mobil szektort. Az ARM üzleti modellje alapjaiban különbözött az Inteltől: ők magát a chiptervezési licencet adták el, miközben a gyártást más cégekre bízták.
Az Intel idővel felismerte hibáját, és megpróbálta utolérni riválisait x86-alapú Atom chipjeivel, ám a piaci igények ismét keresztülhúzták terveiket. Az évek során az ARM dominanciája egyre erősebbé vált a mobilokban, táblagépekben és más hordozható eszközökben, sőt végül még az Apple is teljesen áttért az ARM-alapú saját fejlesztésű Apple Silicon processzorokra.
Felmerül a kérdés: Lehetett-e volna más a technológiai ipar képe, ha az Intel felismeri az iPhone jelentőségét? Hogyan alakult volna az okostelefonok és számítógépek világa, ha az Intel időben vált a trendekhez? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a videó, miközben betekintést nyújt a techcégek grandiózus döntéseinek hátterébe.
