Az Európai Unió egyik legfontosabb, ám sokak számára kevéssé ismert intézménye, az Európai Külügyi Szolgálat (EAS) jövője forog kockán. Több tagállam, köztük Franciaország és Németország, radikális reformot fontolgat: már az is napirenden van, hogy lényegében megszüntetik az EU „külügyminiszterének” pozícióját, vagy legalábbis visszavonnák tőle a külpolitikai jogköröket.
A videó bemutatja, hogyan született meg az EAS a Lisszaboni Szerződés nyomán, miként igyekeztek egyetlen pozícióba összefogni a korábban széttagolt külpolitikai feladatokat, és milyen ellentmondások feszülnek a hatásköri megosztásban. Felmerül a kérdés: mennyiben tud független és egységes lenni az Unió külpolitikája, ha a döntések végső soron továbbra is a tagállamok kezében maradnak?
Kaleidoszkópszerűen tárul fel az elmúlt évek külpolitikai vezetőinek (Ashton, Mogherini, Borrell, Kallas) karaktere és stílusa. Vita tárgya, vajon maga az intézmény küzd-e megoldhatatlan szerkezeti problémákkal, vagy csupán a személyi választás jelent kihívást. A jelenlegi vezető, Kaja Kallas markáns, sokszor megosztó külpolitikai gondolatai számos tagállamban ellenérzést váltanak ki, miközben folyamatosan napirenden marad: ki is formálja valójában az EU külpolitikáját?
Nagy dilemma, hogy szükséges-e egy erős, közös európai külügyminiszteri pozíció, vagy jobb lenne visszaadni a külpolitika formálását a nemzetállamoknak. A szereplők, érvek és indulatok kavalkádjából kirajzolódik egy átfogó kérdés is: képes lehet-e valaha az EU egységes, nemzeti érdekeken túllépő külpolitikát kialakítani?
