A dokumentumfilm a földi élet múltjába kalauzol, amikor 66 millió évvel ezelőtt egy óriási aszteroida becsapódása sötétségbe borította a bolygót, kipusztítva a dinoszauruszokat és sok más élőlényt. Az ezt követő időszakban az ősi emlősök, köztük a mai főemlősök elődei, túlélésük érdekében új stratégiákat fejlesztettek ki.
Kutatók, például Dr. Onella Bertron, a rendelkezésre álló kevés fosszília alapján rekonstruálják az evolúciós változásokat, különös tekintettel az agy fejlődésére. A szaglás jelentősége, az agyterületek különböző funkciói vagy a neokortex méretének növekedése komoly kihívásokat és kérdéseket vet fel az evolúciós alkalmazkodás során.
Az emberi agy fejlődésének meghatározó tényezői közé sorolják a változó klímát, a táplálékforrásokért folytatott versengést, valamint a társas kapcsolatok egyre összetettebbé válását. A főemlősök kézügyessége, a szemek elhelyezkedése, a szociális csoportok mérete és a kommunikáció lépcsőfokait vizsgálják a kutatások.
Interaktív kísérletek segítségével mutatják be, hogyan járul hozzá a környezethez való alkalmazkodás az intelligencia fejlődéséhez. Az olyan kognitív képességek, mint a holisztikus gondolkodás, a tervezés vagy a társas szabályok felismerése, összefüggésben állnak a túléléssel. Érdekes kérdések merülnek fel például abban, hogy miként indultak el a komplex nyelvi struktúrák, mennyi köze van a kézhasználatnak a nyelvfejlődéshez, vagy hogyan működik az empátia és a tudatelmélet.
Mai példák, mint a mesterséges intelligencia, újabb párhuzamokat vonnak az emberi agy kognitív képességei és a technológia lehetőségei között. A film végig arra keresi a választ, hogy mik azok a döntő tényezők, amelyek az embert a természetben páratlan helyzetbe emelték.
