Sok játékosnak ismerős az az érzés, amikor először foghatták kézbe a frissen vásárolt videojátékot: a borító vizsgálata, a hátlap átolvasása, majd otthon a lemez becsúsztatása a konzolba. Ezek az emlékek azonban hamarosan múlóban lehetnek, hiszen a PlayStation 2028-tól előreláthatóan megszünteti a fizikai játékok forgalmazását, ami sokakban aggodalmat és dühöt keltett világszerte.
A téma a digitális játékok terjedése és az ezzel járó tulajdonjogi kérdések. A személyes emlékek, amelyek a fizikai játékokhoz kötődnek, lassan háttérbe szorulnak: eltűnnek a csereberélés, az ajándékozás és a gyűjtés örömei. A digitális vásárlással a játékos csupán egy nem átruházható felhasználói licencet vesz, amely számos korlátozással (például a továbbadás vagy a streamelés jogának hiánya) jár.
A videó kitér arra is, milyen frusztrációkat okoz a digitális tulajdon bizonytalansága — elég például egy letiltott felhasználói fiók, és örökre elveszhetnek a digitálisan vásárolt játékok. Felvetődik a kérdés, hogy a játékok digitális „vásárlása” valójában inkább bérlésnek tekinthető-e, és mennyiben hasonlít a PlayStation stratégiája a Netflix, vagy a valaha népszerű Blockbuster üzleti modelljéhez.
A játékos közösség tagjai megkérdőjelezik, érdemes-e előrendelni megjelenés előtt álló, még ki sem próbált játékokat. Szó esik a következő konzolgenerációk árazásáról és arról, hogy sokaknak inkább fontos lenne a jelenlegi gépekre új, innovatív játékokat kapni, mint újabb remasterek és remékek felé fordulni.
Végül jelen van egy nosztalgikus hangulat is: az egykori „kazetta befújása” és a kézzelfogható konzol-mentalitás már messze került a videojátékok szinte teljes digitalizálódásához képest. Felmerülnek aggályok a Sony és a többi nagyvállalat túlzott kontrollja, valamint a játékosok szabadságának elvesztése kapcsán is.
