Az elmúlt kétszáz évben megszokott volt, hogy munkával cseréltük el az időnket pénzre, de ez a rendszer gyorsan átalakul. A gépek, robotok és mesterséges intelligencia egyre több feladatot vesznek át, és minden munkafolyamatnál felmerül a kérdés: a gép vagy az ember képes jobb, gyorsabb, olcsóbb vagy biztonságosabb eredményre?
Az automatizáció nem egyik napról a másikra szüntet meg egy-egy szakmát, hanem fokozatosan, feladatról feladatra. Az MI a gondolkodást, a robotok a fizikai munkát, a gépek pedig már jóval korábban elvették az emberi erő szükségességét. Felmerül a kérdés: amikor egy gép minden szempontból jobb, hogyan indokolhatja meg egy ember a magasabb bérét?
A technológiai fejlődés kapcsán gyakran hangzik el, hogy mindig teremt új munkahelyeket, de a háttérben sosem maga a munka a cél, hanem az eredmény, amit elérünk általa. A kereslet jellege is változik: egyes tevékenységeknél elengedhetetlen, hogy egy adott személy végezze el, míg máshol ez közömbös vagy kiváltható géppel. Ezzel együtt az egyéni munkaerő értéke és szerepe egyre jobban szűkül.
A jövedelmi különbségek és a gazdasági hatalom újraértelmezése is fontos kérdés. Ha a fizetés már nem a munkából ered, hanem inkább tulajdonból vagy állami transzferekből, hogyan alakul át a társadalom szerkezete? Hol lesz a munkavállalók érdekérvényesítő képessége, ha már nincs szükség az emberi munkaerőre a gazdaság fenntartásához?
