Expedíció indul a Déli-sarkvidékre, ahol egyedülálló szemszögből ismerhetjük meg a bolygó legelszigeteltebb és legzordabb vidékét, az Antarktiszt. A főhős bemutatja az idejutás kihívásait, az örök napfényt, a kiszámíthatatlan szelet és a jeges terepet, miközben kiderül: az Antarktisz központi szerepet tölt be a Föld ökoszisztémájában és éghajlatában.
A történet visszatekint arra, miként fedezett fel egy kutatócsoport évtizedekkel ezelőtt az ózonréteg problémáját, hogyan mértek először jelentős ózoncsökkenést, és miféle gondokat, veszélyeket vetített előre a tudóstársadalom. Felvetődik, milyen okok vezettek ehhez a helyzethez, és milyen hatással lehetett volna mindez a világ minden tájára.
Megismerhetjük az Antarktisz különleges jogi státuszát – senki sem birtokolja valójában a területet, hanem a tudomány és a béke helyévé vált nemzetközi szerződések nyomán. Az itt dolgozó kutatók szerepe kiemelkedő, hiszen évtizedek óta figyelik az atmoszféra változásait és követik nyomon az ózonréteg állapotát.
Bemutatásra kerül, hogyan változott a tudományos gondolkodás és a nemzetközi együttműködés szerepe, dacára a hidegháborús feszültségeknek. Az „International Geophysical Year” kezdeményezés és az ezt követő Antarctic Treaty formabontó példaként mutatja meg, mire képes az emberiség közösen. Folyamatos tudományos megfigyelés, valamint a múlt döntései, amelyek a fennmaradásunkat és egészségünket is meghatározták.
Fókuszba kerül az ózonlyuk mellett a jég világának változása is: a gleccserek olvadása, időszakos folyók megjelenése, a környezet változékonysága és ezek globális következményei. A kérdés végül abba az irányba vezet: a múlt összefogása után ma vajon képes-e az emberiség ismét hasonló felelősségvállalásra, hogy megóvjuk a Föld legkritikusabb területeit?
