Egy friss adaptáció készült George Orwell klasszikusából, ám ez az új Animal Farm film egészen más úton jár, mint az eredeti mű. Az alkotók ezúttal nem a kommunizmus, hanem a kapitalizmus allegóriájaként álmodták újra a történetet, ami számos izgalmas kérdést vet fel: mennyire lehet egy örök témát aktuális társadalmi kritikává átírni, és vajon működhet-e egy teljesen más rendszer bírálataként az eredeti szöveg keretei között?
A karakterek jól ismert archetípusai mellett a film új elemekkel és modernizált szimbólumokkal játszik, például Pilkington figurája egy újgazdag tech-vezérként jelenik meg, miközben a hagyományos farmi világ helyét részben átvették a mai nagyvállalati motívumok. Az új alkotás azonban – a kritika szerint – elveszíti mindazt a sötét hangulatot, mélységet és összetettséget, ami az eredeti művet kivételessé tette.
Felmerül az a dilemma is, hogy mennyiben lehet, vagy érdemes aktualizálni egy klasszikust anélkül, hogy közben eltűnne az alapmű szellemisége. A filmben megjelenő humort alacsony rendűnek és hatástalannak találják, a gyerekeknek szóló könnyed stílus pedig eltávolítja a címadó történet ismert tragikumától. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az allegóriát éppen az teszi maradandóvá, hogy a karakterek és helyzetek univerzális emberi viselkedésekről szólnak – ezt az új változat vajon képes-e átadni?
Az új, kapitalista kontextusú mondanivaló mellett számos társadalomkritikai kérdést is felvet a film: meddig tolható el a szatíra határa, és hogyan lehet egy 70 éves klasszikust úgy átdolgozni, hogy az megszólítsa a mai nézőket is?
