Az új Analogue 3D rendszer érkezése sokakban megkérdőjelezi, hogy mennyire lehet egy klasszikus, 3D-s játékkonzolt – mint a Nintendo 64 – hardverszinten újraalkotni, és milyen előnyei vannak ennek a modern emulációval szemben.
A készülék modern kényelmi funkciókkal, például 4K HDMI kimenettel, kifinomult képszűrőkkel és feljavítással érkezik. Célja pedig az, hogy a régi játékokat minden eddiginél szebbé tegye, akár még az eredeti hardvernél is látványosabbá. Felmerül a kérdés: tényleg ennyit számít az FPGA alapú hardveres újraalkotás a játékélmény szempontjából?
Különféle vezérlőkkel (eredeti Nintendo 64 és Bluetooth-kontrollerekkel) tesztelik a kezelést, és részletesen ismertetik az újdonságokat, például a kiválasztható képmódokat, amelyeket a különféle CRT-s stílusú megjelenítések inspiráltak.
A felvétel során szóba kerül a konzol ára és a hozzá kapcsolódó kiegészítők, valamint az is, hogy milyen kompromisszumokkal jár a klasszikus konzolok használata a modern reinterpretációval szemben. Érdekes vita indul arról is, hogy érdemes-e beruházni egy ilyen gépre a szoftveres emuláció helyett, illetve tényleg megéri-e ennyit áldozni a nosztalgiára és a hardverhűségre.
