Napjainkban az önfejlesztés már nemcsak egészséges szokások kialakításáról szól, hanem egyfajta maximalista törekvéssé vált, amit az internetes kultúra az angol maxxing szóval ír le. Legyen szó az étrend rosttartalmának növeléséről, a bőr vagy a fogak fehérségéről, vagy akár a lehető legtöbb könyv elolvasásáról, szinte minden tevékenységből versenyt csinálunk önmagunkkal és másokkal.
A közösségi média felületeken egyre több szokásra, hobbira és célra húzzák rá a „maxxing” kifejezést, miközben a globális wellnesspiac már iparágakat mozgat meg ezek köré épülő termékekkel és szolgáltatásokkal. Akik próbálnak lépést tartani a trenddel, újabb és újabb készítmények, kütyük, kiegészítők közül választhatnak, a márkák pedig igyekeznek minden maximalista törekvésre választ kínálni.
Pszichológusok szerint a maximalizálás iránti vágyunk részben abból fakad, hogy nehéz időket élünk: gazdasági bizonytalanság, politikai ellentétek és klímaválság közepette sokan keresik azt, amit személyesen tudnak kontrollálni. A közösségi média további nyomást helyez ránk az összehasonlításokkal, miközben a fogyasztói társadalom tartja fenn a folyamatos önoptimalizálás illúzióját.
Felvetődik a kérdés, vajon mennyire fenntartható ez az állandó tökéletesítés? Hol húzódik a határ az elkötelezett fejlődés és a káros, túlzott maximalizálás között? Milyen pszichológiai és társadalmi hatásai vannak az egyre népszerűbb maxxing folyamatnak, és hogyan találhatunk egyensúlyt az önfejlesztési trendek között?
