Az 1964-es tokiói olimpiai játékokat nemcsak a sportteljesítmények, hanem egy technikai újítás, a Shinkansen villamos gyorsvasút is meghatározta. Ez a vonat szinte azonnal világszerte az irigység tárgyává vált, elindítva egy globális versenyt a nagysebességű vasúthálózatok terén.
Az Egyesült Államok rögtön az élre kívánt törni, hogy saját nagysebességű vasútrendszert hozzon létre, amely még a japán Shinkansent is felülmúlná. Ezt a célt a High-Speed Ground Transportation Act testesítette meg, amelynek eredményeként az amerikai mérnökök megkezdték a Metroliner és a TurboTrain fejlesztését, különös tekintettel a gazdasági és politikai központokat összekötő északkeleti folyosóra.
A projekt során számos műszaki és infrastrukturális fejlesztési kihívás merült fel, mint például a pálya minőségének javítása, a villamosenergia-ellátás optimalizálása, valamint az újfajta, magas sebességet igénylő pályaelemek kidolgozása. Ezek a fejlesztések azonban gyakran az időnyomás és különböző érdekellentétek miatt nehezen voltak kivitelezhetők.
Az innovációk mellett a videó rávilágít Amerika sajátos közlekedési kultúrájára is, és kitér arra, hogy az Egyesült Államokban hogyan próbálták meg a személyes autózás és a városból agglomerációba történő ingázás alternatívájaként újraéleszteni a vasúti közösségi közlekedést. Kiéleződtek a kérdések arról, hogy milyen módon építhető nagysebességű vonal régi pályákra, és mik az egyes fejlesztések gazdasági, társadalmi és műszaki akadályai.
A történet során felvetődik a kérdés, vajon pusztán technológiai zsenialitással és politikai akarattal lehet-e nagyot alkotni, vagy a sikerhez elengedhetetlen a hosszú távú, részletes tervezés és a megfelelő infrastruktúra – ahogyan Japánban is történt. A Metroliner rövid életű, ám jelentős örökségét, valamint az amerikai gyorsvasutak mai kihívásait is bemutatja a videó.
