Az álláskeresési folyamat egyre inkább megváltozik, mivel mind többen tapasztalják, hogy a kezdeti interjúk során már nem egy emberrel, hanem mesterséges intelligenciával beszélgetnek. A jelentkezők jelentős része számol be arról, milyen zavarba ejtő, amikor rájönnek: a vonal túloldalán nem hús-vér toborzó ül.
Az AI-alapú interjúztatás mögötti okok között leggyakrabban a költségcsökkentést és a megnövekedett jelentkezésszámot említik a cégek. A toborzási osztályokat sok helyen jelentősen lecsökkentették, így a vállalatok számára vonzó lehetőség, ha a legelső szűrési köröket automatizált rendszer végzi el.
A mesterséges intelligencia különféle szoftverei elemezhetik a pályázók válaszait, összevetik azokat a kiírás követelményeivel, sőt, akár rangsorolhatják is a jelentkezőket. Ugyanakkor ezek a rendszerek híresek arról, hogy nem képesek megfelelően kezelni a finom emberi reakciókat, például a gondolkodási szüneteket vagy a beszélgetés árnyaltabb részeit.
Kritikák szerint az AI-interjúk gyakran frusztráló élményt nyújtanak: a válaszadónak nincs ideje átgondolni, újrafogalmazni válaszát, vagy éppen testbeszéde miatt lehet hátrányban. Emellett felmerülnek komoly aggályok az algoritmusok objektivitását, előítélet-mentességét illetően, többek között az életkor, a rassz vagy a fogyatékosság miatti diszkrimináció gyanúja is előfordult.
A cégek gyors és hatékony toborzási folyamatot várnak ettől az újítástól, miközben a pályázók emberi kapcsolatot, empátiát és visszacsatolást hiányolnak. Felmerül a kérdés, hogy képes lesz-e az automatizált rendszer kielégítően helyettesíteni a személyes kommunikációt, vagy végül vissza kell térni az emberközeli interjúztatáshoz.
