Rotterdamban egy vízi taxi fedélzetén Alex Brooker és Joe Lycett beszélgetnek gyerekkori élményeikről, arról, hogyan befolyásolta a vízhez fűződő viszonyukat a képzelet és a popkultúra. Felidézik, milyen volt, amikor a televízió helyett könyvek jelentették az első inspirációt, és megvitatják, milyen hatással voltak rájuk a gyerekkori példaképek vagy éppen a futballisták, még akkor is, ha nem különösebben vonzódtak a sporthoz.
Szóba kerül a testkép és az önironikus önreflexió: hogyan lehet humorral kezelni például egy vicces személyi edzős helyzetet vagy a magánélet privát pillanatait, amikor azt gondoljuk, hogy talán meg is figyelnek bennünket. A szállásélmények és a városi életből vett apróságok azt mutatják be, mennyire változatosak lehetnek az utazás során felmerülő helyzetek, a szereplők pedig sajátos, önmagukra is viccesen reflektáló szemszögből mesélnek minderről.
A beszélgetés kitér az internetes sikerek és az online tartalomgyártás világára is, eljátszanak a gondolattal, hogyan változtathatja meg valaki életét az, ha váratlanul „sikerre fut” például egy teljesen hétköznapi dolgot megosztva a világgal. Az alkotók nemcsak a város, hanem a modern médiaélmények és az önazonosság kérdéseit is boncolgatják, sok humorral és személyes történetekkel fűszerezve.
