A világ tőkéje egyre inkább az AI-hoz kapcsolódó befektetések felé áramlik, óriási nemzetközi tőkeforrásokat koncentrálva néhány amerikai technológiai óriáshoz. Ez a globális pénzmozgás jelentős hatást gyakorol más iparágakra és országokra, mivel kevesebb forrás marad a hagyományos beruházások számára.
Az ázsiai országok – különösen Dél-Korea, Japán és Tajvan – kulcsszerepet játszanak az AI-fejlesztéshez elengedhetetlen félvezetők és chipek gyártásában, amelyek bevételeit visszaforgatják az amerikai részvény- és kötvénypiacokba, ezzel egyfajta pénzügyi körforgást kialakítva. Ez a ciklikus pénzáramlás gyorsítja az AI elterjedését, ugyanakkor szűkíti a tőke áramlási útvonalait, földrajzi és szektorális egyensúlytalanságot idézve elő.
Történelmi párhuzam látszik kibontakozni a 2008-as pénzügyi válsághoz hasonlóan, de a jelenlegi tőkeinjekció nem az államkötvényekbe, hanem a kockázatosabb vállalati részvényekbe áramlik. Ezt főleg kockázatvállaló befektetők – például hedge fundok, nyugdíjalapok és szuverén alapok – mozgatják, akik magasabb hozamot keresnek.
Geopolitikai feszültségek, politikai bizonytalanság és protekcionista intézkedések is befolyásolják a tőkepiacokat. A világszintű tőke egyre kevésbé azokra a fejlődő országokra irányul, ahol valóban nagy szükség lenne beruházásokra. Felmerül a kérdés: vajon egy új, fenntartható korszak kezdete előtt állunk, vagy a túlértékelt AI-lufi veszélyének vagyunk kitéve, amely súlyos gazdasági kockázatokat hordoz magában?
