A kvantumfizika egyik legmélyebb kérdését járja körül ez a beszélgetés: vajon hogyan lehet információt szerezni egy részecskéről anélkül, hogy jelentősen megzavarnánk annak viselkedését? Erre a problémára kínálnak választ az úgynevezett „gyenge mérések”, amelyeket Yakir Aharonov és kollégái dolgoztak ki az 1980-as években. Ezek lehetővé teszik, hogy számos minimális hatású megfigyelést átlagoljunk, így statisztikailag fontos részleteket tudjunk meg a rendszer múltjáról és viselkedéséről.
A kvantummechanika egyik klasszikus dilemmája, hogy a mérés aktusa önmagában megváltoztatja a megfigyelt rendszert, például egy részecske helyzetének vagy mozgásának pontos meghatározásakor. A beszélgetés rávilágít arra, hogy a gyenge mérések új nézőpontból teszik lehetővé ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát, anélkül hogy teljesen fel kellene áldoznunk a múlt vagy a jövő állapotainak megértését.
Megtudhatjuk, miként kapcsolódik a „gyenge mérés” elképzelése a kvantummechanika időszimmetriájához és a tér-idő megszokott irányaihoz. Izgalmas kérdéseket vet fel az is, hogy vajon befolyásolhatja-e a jövő a múltat, illetve milyen szerepet játszanak a határfeltételek az univerzum fejlődésében. Olyan nagyobb filozófiai témák is előkerülnek, mint a valóság, a mérés értelmezése és a rejtett változók elvi lehetősége.
A beszélgetés végigvezet különleges kísérleteken, például a kettős rés kísérlet gyenge mérésein, ahol a foton útvonaláról lehet következtetéseket levonni anélkül, hogy elnyelnék vagy irányát radikálisan befolyásolnák. Mindeközben folyamatosan szó esik a kísérleti és elméleti fizika kapcsolatáról, a tudományos gondolkodás fejlődéséről és a megfigyelés filozófiai következményeiről.
