A természetvédelem és a gazdasági fejlődés feszültségét Afrika szívében kiválóan szemléltetik a luxusszafarik és természetvédelmi parkok terjedése. Ruanda Akagera Nemzeti Parkja például jelentős turisztikai és pénzügyi sikert aratott, ugyanakkor felmerülnek etikai kérdések is: a park létrehozása miatt őshonos közösségeknek el kellett hagyniuk lakóhelyüket. A beruházások és a kerítésekkel védett területek miatt sokan már csak kívülről figyelhetik azokat az állatokat, amelyek valaha az ő földjükön éltek.
Erős kritikák érik az olyan szervezeteket, mint az African Parks, WWF vagy NRT, mivel üzleti modellt, szigorú őrzést és akár fegyveres védelmet alkalmaznak, hogy megóvják a természetvédelmi területeiket. A dokumentumfilm olyan helyszíneket is bemutat, ahol a természetvédelmi intézkedések eredményeként az őslakosok kirekesztődtek saját tradícióikból, megélhetési forrásaikból és társadalmilag is másodrendűvé váltak.
Az egyre feszültebb ellentétek láthatók a Kongói Köztársaságban és Kenyában is: beszámolók érkeznek elűzetésről, jogsértésekről, sőt fizikai bántalmazásról is. Kritikusok szerint a „zöld gyarmatosítás” következtében az állatok védelmét gyakran az emberek rovására helyezik előtérbe. Eközben szén-dioxid-kvóták adásvétele és az újfajta természetvédelmi együttműködések üzleti alapon működnek, miközben az érintettek gyakran nem értik, mire is született megállapodás a földjeik felett.
A film főbb kérdései között szerepel: lehet-e egyensúlyt teremteni a természetvédelem és az őslakos közösségek jogai között? Milyen következményekkel jár, ha az európai vagy amerikai szervezetek saját modelljükön keresztül próbálnak rendet teremteni az afrikai természetben, és mennyiben szól ez a valódi természetvédelemről a profit helyett?
