Az elmúlt öt évben Afganisztán történelmében újabb fordulat következett be: miután az Egyesült Államok 2021-ben kivonult az országból, a tálibok ismét átvették az uralmat, de nem várt kihívásokkal találták szemben magukat. A belpolitikai instabilitás, a gazdaság gyors összeomlása és a humanitárius válság soha nem látott méreteket öltött. Több millió afgán menekültet toloncoltak vissza Pakisztánból és Iránból, miközben az infláció, a munkanélküliség és az éhezés mindennapossá vált az országban.
Köszönhetően a kiterjedt nemzetközi szankcióknak és a külföldi segélyek megvonásának, a tálib vezetés egyre inkább elszigetelődött, ami tovább fokozza a társadalmi feszültségeket és táplálja az ellenálló mozgalmak növekedését. A nők jogainak drasztikus korlátozása, a sajtó- és oktatási szabadság hiánya, valamint a szigorú vallási szabályok bevezetése nemzetközi felháborodást váltott ki és súlyos gazdasági károkat okozott.
Mindeközben a vidéki térségekben újabb fegyveres ellenálló csoportok szerveződnek, egyre több támadást indítva a tálibok ellen. A szomszédos országokkal – főként Pakisztánnal – való viszony is soha nem volt ennyire feszült, ami gyakran fegyveres összetűzésekben csúcsosodik ki. Afganisztán kereskedelme és külkapcsolatai is szinte teljesen összeomlottak, újabb nyomást helyezve a tálib rezsimre.
A jelenlegi kétségbeejtő helyzetben a tálibok – minden korábbi retorikájuk ellenére – diplomáciai és gazdasági segítségért folyamodtak az Egyesült Államokhoz. Felmerül a kérdés, vajon milyen esélyei vannak a tálib vezetésnek egy ilyen együttműködés kialakítására, milyen feltételekkel jöhetne létre, és milyen stratégiai érdekek fűződhetnek ehhez mindkét fél részéről?
