Afganisztán hegyei mesés ásványkincseket rejtenek, köztük rezet, lítiumot és ritkaföldfémeket, amelyek világszerte stratégiai jelentőséggel bírnak. Az ország jelenlegi vezetése ezek kitermelésében és feldolgozásában látja a gazdaság újjáépítésének kulcsát, miközben a globális energiaátmenet hatalmas keresletet támaszt ezen nyersanyagok iránt.
Kína, Oroszország, Üzbegisztán, Irán és Törökország már jelentős befektetéseket hajtott végre az afgán kitermelési szektorban, míg a nyugati országok visszafogottan, politikai és emberi jogi aggályok miatt vonakodnak részt venni. Az EU például komoly kihívás előtt áll, hogy megtalálja saját stratégiai nyersanyagforrásait, miközben jelenleg leginkább külső beszállítókra támaszkodik, főként Kínára.
Afganisztán társadalma a háborúk, korrupció és szegénység terhe alatt keresi az utat a fejlődés felé. A dokumentumfilm bemutatja a mindennapi élet nehézségeit, a bányamunkások veszélyes munkáját, a civil lakosság helyzetét, a nők kiszorítását a közéletből, valamint azt, hogyan támaszkodik a pénzügyi rendszer az informális csatornákra a nemzetközi szankciók és banki korlátozások miatt.
Külön hangsúlyt kap, hogy a természeti kincsekből származó vagyon gyakran nem jut el a lakossághoz, miközben a hatalomváltások, helyi hadurak és külföldi cégek aduászként használják a nyersanyagokat saját céljaikra. Felvetődik a kérdés: valóban képes lesz-e a jelenlegi rezsim a gazdaságot megerősíteni és szélesebb társadalmi jólétet teremteni a kitermelésből származó jövedelem révén?
Szintén terítékre kerül Kína szerepe, amely a „Selyemút” újragondolásán keresztül stratégiai előnyhöz szeretne jutni az energia- és nyersanyagpiacon. Ám a kínai beruházások stabilitásának feltétele a biztonságos környezet és a politikai kompromisszumok, amit az afgán belpolitika megosztottsága, a nemzetközi elszigeteltség, valamint a terrorfenyegetettség is nehezít. Másrészt bemutatkoznak olyan civil szereplők is, akik a társadalmon belüli változásban hisznek, mint női vállalkozók vagy helyi bányászok.
